Róma jellegzetessége az Auditorium Parco della Musica. Ennek az épületnek koncertteremként való említése talán nem teljes mértékben helytálló, hiszen ez valójában egy hatalmas multifunkcionális zenei, művészeti komplexum, mely a római kulturális élet motorjaként és élettereként szolgál. Zenei téren lenyűgözően sokoldalú programsorozatokat szerveznek, de ugyanúgy biztosítanak helyszínt filmbemutatóknak, színpadi előadásoknak, kiállításoknak, irodalmi esteknek vagy akár exkluzív divatbemutatóknak is.
Olaszország fővárosának északi részén kapott helyet a Parco della Musica pontosan ott, ahol 1960-ban még a nyári olimpiai játékok zajlottak. Magát az épületet korunk egyik legjelentősebb olasz építésze, Renzo Piano vállalta magára. Jelentős épületei közül kiemelkedő még a párizsi Georges Pompidou Központ, a berni Paul Klee Központ és a londoni Shards felhőkarcoló is. Renzót 1998-ban Pritzker-díjjal, 2008-ban pedig Sonning díjjal tűntették ki.
1995. szeptemberében kezdték el a koncertház építését, de azt csak 2002. december 21-én tudták hivatalosan felavatni. Egy hatodik századi ásatási lelet miatt át kellett tervezni a konstrukciót és egy évet csúszott az átadás is. Cserébe a Parco della Musica egy kisebb múzeummal is gazdagodott. Alig néhány év alatt a világ egyik legmeghatározóbb zenei létesítményévé tudott válni; évente több mint 1 millió nézőt, érdeklődőt fogad a zenei központ.
A Parco della Musica tulajdonképpen három különálló beltéri koncerttermet ölel fel. Egyrészt a 700 férőhelyes Sala Petrassi termet, ami Goffredo Petrassi zeneszerző emléke előtt tiszteleg, az 1200 fő befogadóképességű Sala Sinopoli temet, mely Giuseppe Sinopoli karmester nevét viseli, valamint a körülbelül 2800 fős lenyűgöző Sala Santa Cecilia hangversenytermet. A konstrukcióhoz csatlakozik egyfajta negyedik „koncertteremként” a Cavea. Ez szabadtéri, lelátós megoldásával leginkább az ókori görög és római színházakra emlékeztet. Kellemes estéken egy jó olaszos vacsora után hangulata egyszerűen magával ragadó.