Az európai újévi rendezvények egyik legmeghatározóbb eseménye a Bécsi Újévi Koncert. Az 1939-ben először megrendezett klasszikus hangversenyt mára a világ több mint 50 országából közel 1 milliárdan kísérik figyelemmel. A legtöbben valójában 1941. január 1-jét tekintik a bécsi filharmonikusok első igazi újévi fellépésének, hiszen a ’39-es koncertet december 31-én tartották meg.
A Bécsi Zeneegyesület Aranyterme a háborús idők alatt is megtelt nézőkkel, de az első, 1959-es tévés közvetítés óta az érdeklődés úgy megnövekedett, hogy az amúgy is borsos árú jegyeket már egy évvel előre sorsolásos módszerrel adják át a szerencséseknek.
Az Aranyterem nevet a Teophil Hansen által tervezett Musikverein dús aranydíszítése miatt kapta, ahol Bruno Walter világhírű karmester szerint „a hangszereknek is arany a zengése”.
Josef Krips két fellépésétől eltekintve a kezdetektől Clemens Krauss vezényletével zajlottak a koncertek egészen a karmester haláláig, 1954-ig. A jelenlegi rendszer, vagyis, hogy minden évben más karmester vezényel, 1987-ben alakult ki, azután, hogy 7 évig folyamatosan Lorin Maazel töltötte be a karmesteri posztot. A zenekar tagjai ekkor döntöttek úgy, hogy mindig más dirigálja őket. A koncerteken leginkább a Strauss család művei hangzanak el, köztük a legismertebbek, - melyek nélkül nem is záródhatnak az újévi koncertek - a Kék Duna keringő és a Radetzky induló. Az utóbbit 1946 óta játszották állandó jelleggel, kivéve a 2005-ös koncertet, amikor a 2004-es karácsonyi szökőár miatt elhalasztották azt.