„Nagy-Britanniának semmije nincsen, amire nekünk szükségünk volna.” Írta ezt egy levelében Quianlong császár III. György brit uralkodónak. Mint tudjuk, a kivételek erősítik a szabályt, ahogyan a tény is, hogy az egyetlen külföldi termék, ami iránt érdeklődött a kínai elit, azok a luxusórák voltak. Egyébként a császárnak jelentős magánygyűjteménye volt már az akkor is nagy értéket képviselő óracsodákból.
Míg a britek igénye az ópium és a fegyverek iránt csillapíthatatlannak tűnt, addig ezzel szemben nem volt még mivel üzletelniük a brit kereskedőknek. Az akkor 21 éves Edouard Bovet zseniális üzleti érzékét bizonyítja, hogy megtalálta a kulcsot a kínai elithez. Megérkezve Guangzhouba, szinte azonnal eladott négy órát mintegy 10 ezer svájci frankért, ami most nagyjából 1 millió amerikai dollárnak felel meg. Ennek örömére meg is alapította ott 80 évig fennálló órakészítő dinasztiáját, ami hamarosan “Bo Wei” néven az óra szinonimájává lett keleten.
A 19. század elején a Bovet képviselte az órakészítés, illetve a technikai megoldások talán legmagasabb szintjét, melyeket fényűző alkotásokban tárt a tehetős érdeklődők elé. Miniatűr festmények, vésett díszítések és drágaköves ékesítés jellemezte kreációit.
Az általuk képviselt évszázadokon átnyúló - igaz többször újjáélesztett - filozófiát talán a 2007-es Bovet Fleurier Complications alkotásuk jelképezi leginkább. Az időmérőben szinte a legtöbb technikai bravúrt alkalmazzák, köztük a percismétlő, a tourbillon, a három időzónás megoldásokat, melyeket gyakran a Bovet művészi Fleurisanne-gravírozott tokozatával készítenek.