Lassan már fél évezrede, hogy Cosimo de’ Medici udvari építésze és egyben korának legnagyobb festője, Giorgio Vasari megtervezte a ma Uffizi galériaként ismert firenzei palotát. Az uffizi szó egyébként olaszul hivatalt jelent és azért viseli a galéria ezt a nevet, mert eredetileg egy részét hivatali épületnek, közigazgatási helyszínnek szánták.
A grandiózus tervek természetesen azonnal elnyerték Granduca Francisco de' Medici tetszését és a munkálatok - Alfonso Parigi és Bernardo Buontalenti segédletével - viszonylag hamar, 1581-re be is fejeződtek. Az utóbbi két építész nevéhez fűződik a híres nyolcszög alakú Tribuna terem megépítése is, mely a Medici gyűjtemény legféltettebb darabjait őrzi a mai napig, vagy éppen a Medici-színház, melynek lejtős nézőtere viszonylag újdonságnak számított korában.
Az Uffizi filozófiájának érdekességei, hogy már a kezdetektől megnyitották a galéria kapuit az érdeklődők előtt és az értékes gyűjteménybe kifejezetten csak a legnagyobb alkotók legnevesebb alkotásai kerülhettek. A 16. században jelentősen bővült a gyűjtemény, így az épületben újabb és újabb helyiségeket kellett biztosítani a művészi darabok elhelyezésére.
Az Uffizi 20. századi története főleg a festményekkel való gyarapodások híreivel büszkélkedhet, igaz a II. világháború jelentősen megviselte a több évszázados gyűjteményt. Szerencsére a hadakozás után Filippo Rossinak, az Uffizi akkori igazgatójának köszönhetően, a műtárgyak nagy része visszakerült, köztük az Uffizi egyik Tribuna-teremben található büszkesége is, a Medici Vénusz.